Visszajelzés. Kell, vagy nem!

Mindenki személyiségében van egy olyan vakfolt, amit mi, saját magunk nem ismerünk. Vannak olyan képességeink, viselkedési formáink, amelyek szintén ismeretlenek számunkra, de amelyeket mások, a környezetünkben lévő emberek érzékelnek. Pedig ha tudnánk ezekről, ha ismernénk ezeket az ismeretlen területeket, akár hasznunkra is fordíthatnánk.

Hogyan tudhatjuk meg, hogy milyen rejtett területeink vannak?

Pofon egyszerű! Meg kell kérdezni!

Úgy is fogalmazhatok, hogy visszajelzést kell kérni azoktól az emberektől, akikkel kapcsolatban vagyunk: család, baráti társaság, munkatársak, tanárok, szomszéd stb.

Egyszerű kérdésekkel: 

- Milyennek látsz engem?

- Miben vagyok jó?

- Mit szeretsz bennem?

- Milyen hibáim vannak?

- Mi az, ami zavar bennem?

- Milyen rossz szokásaim vannak?

Megfigyelhetjük, hogy a körülöttünk lévő emberek szemtől-szembe nem igazán mondanak őszinte véleményt, leginkább csak dicsérnek. Vagy tapintatosak, és nem szívesen bántanak meg minket a negatív észrevételeikkel (de a belsőségesebb kapcsolatukban azért este megbeszélik), vagy érdekből nem reagálnak szemtől szembe, nehogy következménye legyen, de a hátunk mögött, mások előtt pedig megteszik.

Bátran kérdezzünk!  Sokszor azért nem merünk visszajelzést kérni, mert nem megszokott ilyen formában információkat kérni magunkról.

Miért nem merünk visszajelzést kérni?

• Az kavaroghat a fejünkben: ,,Vajon mit gondolnak rólunk, miért kérdezem ezeket?" Ezzel előjön a másoknak való megfelelés, mert ugye ezek nem megszokott kérdések.
• Félünk attól, amit hallani fogunk. Nem merünk szembenézni a saját hibáinkkal.

A kérdezés után találkozhatunk pozitív és negatív visszajelzésekkel. Az előbbinek legtöbben örülünk, mert egyfajta dícséretnek vesszük és ez jó érzésekkel tölt el. A másodikat azonban nem szeretjük hallani, pedig ezek is értékes információk, mert a fejlődésünk alapjait képezheti. Figyeld meg, hogyan reagálsz a visszajelzésekre, mert vannak olyan reakciók, amelyek hasznosak és vannak olyanok, amelyek nem szolgálják a fejlődésünket.

Nem fejlesztő hozzáállás

1. Rosszul esik az, amit hallunk, és neheztelünk a visszajelzőre: ,,Miért mondja ezt rólam? De hát én nem is ilyen vagyok!" Ilyenkor beindul az ,,énvédő" mechanizmusunk és megvédjük a jelenlegi énünket, azaz elhárítjuk magunktól az esetleg építő kritikát.
2. Megtorpanunk, és még az is lehet, hogy annyira rosszul érint az, amit hallunk, hogy letargiába esünk tőle. Döbbenten magunkba roskadunk, nem tudunk mit kezdeni az információval, főleg akkor, ha számunkra fontos személytől kapjuk. Ilyenkor, ebben a nagy traumában gyakran feladunk mindent. Pedig nem kellene.
3. Hisztériás rohamot kapunk a hallottaktól,  dühösen ráripakodunk a visszajelzőre, és kérdőre vonjuk, hogy miről beszél? Támadásba lendülve védjük megint az énünket. Ezzel egy értékes visszajelzőt is elvesztünk, és még magunkat is frusztrálttá tesszük. Azt már nem is mondom, hogy természetesen nem tudunk belőle építkezni.
4. Nem foglalkozunk vele. Legyintünk: ,,Ááá! Hülyeség, amit mondasz! Nem ilyen vagyok." Tovább már nem is foglalkozunk vele, mert inkább csak azt a verziót fogadjuk el magunkról, amit eddig is tudtunk. Változtatási lehetőség újra lezárva.

Megjegyzem, nem kell a negatív visszajelzéseket annyira komolyan venni, hogy ilyen reakciókat váltsanak ki belőlünk. Lazán fogjuk fel, és gondoljuk azt, hogy ezek is csak olyan információk, amelyek segíthetnek a fejlődésben. A hangsúly a segíthetnek-en van, persze csak akkor, ha akarjuk.

Miért érdemes akarni?
Mert amit mi nem tudunk magunkról, de mások észlelnek és érzékelnek belőlünk, annak a tudata lehetőséget ad számunkra a magunk átformálására. Az átformált képességeink, viselkedéseink, szokásaink  javítják a gondolkodásunkat, a kapcsolatainkat, a hozzáállásunkat az életterületeinkhez. Ezek mind-mind segítenek a számunkra élvezetesebb életforma kialakításában, és közelebb visznek a céljainkhoz.  A pozitív jelzésektől erősödünk, és magabiztosak leszünk, a negatívaktól pedig változhatunk.

Fogadjuk egyszerűen és építsük magunkat a visszajelzésektől!

A végén ne feledd el megköszönni, mert értékes információ birtokába kerültél:

,,Köszönöm, hogy elmondtad, ez sokat jelent nekem!" 

Lehet dolgozni a visszajelzett területeden!